Rion
Próbaverzió!
Egy 22 éves meleg srác mindennapjai...
Permalink
Fontos kérés:
Nagyon fontos! Kérek minden kedves ismerősöm, h osszátok meg ezt a hirdetést az üzenőfalatokon:
“Harmadik lakótársat keresünk a Corvin negyedbe. Újépítesű modern tetőtéri, 62 nm gépesített amerikai konyhás nappali + 2 hálószobás albi 30+ rezsi. a kaukcio 66 e ft de lehet részletre is fizetni. Képeket, bővebb infókat privátban tudok küldeni.
Elérhetőség: riongay@gmail.com
Permalink
Hazautazás, húsvétolás, Norbiéknál, Zara dopping
Idézet mára:
“Először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz.” Mohandas Ghandi
Április 8. Vasárnap:
Délután hazautaztam. A Keletiben nem volt sor, s egyből kaszához kerülhettem, s annyira kapkodtam s siettem, h mindent odaadjak és visszategyek ( áfás számlát kérek mindig a jegyről) h visszajárót nem kaptam, s már mentem fel a lépcsőn, mikor szerencsére eszembe jutott, h visszajárót nem kaptam. Visszarohantam, s szerencsére a nő adta is a visszajárót, s elnézést is kért, mert Ő is megfeledkezett róla. Szo majdnem otthagytam a kasszás néninek 7000 Ft borravalót! Otthon is aludtam. Az idő sajnos annyira kellemes nem volt, de jó volt otthon.
Április 9. Hétfő:
Ellátogattam, s meglocsoltam keresztanyum, mamám és unokatesóm.
Délután visszajöttem Pestre. Norbi várt rám a Keletiben. Hazajöttünk, le és kipakoltam és mentünk is hozzájuk. Meglocsoltam anyukáját is. Beszélgettünk, filmet néztünk, meglocsoltuk egymást is aztán tente. Jah! Jah! Anyukája kis híján rajta kapott minket! Tittára olyan volt, mint a filmekben! Először megmerevedtünk, a paplan alatt, h Te is hallottad? Mintha szóltak volna! Aztán kopogott megint az anyukája, s Norbi olyat ugrott, h kis híján lerepült rólunk a takaró, s azt kapartuk vissza magunkra. Szerintem anyukája sejthette, h nem a legjobbkor jött, mert szerencsére, nem jött be. Én a párnába takartam az arcom, h visszafogjam a nyerítésem, annyira vicces volt a helyzet, s törekednem kellett arra, h a nevetésem, kuncogásom ne hallatszódjon, mert akkor azzal is lebuktattuk volna magunk. Norbi egy picit feszült volt, de aztán megnyugodott.
Április 10. Kedd.:
Nagyon meglepődtem, mikor már délelőtt hívtak a ZARA-tól interjúra! Csütörtök délután megyek. Olyan para van bennem már most, h besza’, behu’! Tudom, h nem kell idegeskedni, stb, de mikor letettem a telefont rendesen remegtem az izgalomtól. Hívtam anyum. Ő meg lebaszott, h minek idegeskedek, izgulok ennyire! Elmondtam, h ez egy jól fizető magasabb pozíció, egy híres, neves divatcégnél stb… Nem hatotta meg, ne idegeskedjek, mert a végén még azzal baszom el. Mentem délutánra dolgozni, s a meló lekötött.
A meleg manageremnek elújságoltam, h behívtak, s mikor Én végeztem a melóval, elkezdett tanítgatni, s ellátni jó tanácsokkal, információkkal. Elmagyarázott mindent amint tudni kell/érdemes a ZARA koordinálásáról. Voltam is utána megint a ZARA-ban, s átnéztem az osztályokat, azok szerint ahogy mondta. + Közben találkoztam a Váci üzletben dolgozó ZARA-s ismerősömmel, s Ő mondta, h náluk, a férfi osztályon is van koordinátori üresedés, de azt is megtudtam h sajnos engem a női osztályos “leendő” főnököm hívott fel, s fog interjúztatni… 
Mind1! Ha feljön v megkérdezik, elfogom mondani, h a férfi osztály közelebb áll hozzam…
Holnap szabadnapos vagyok, szo tanulás lesz. Leginkább az angoltól félek, bár a meleg managerem nem tartotta valószínűleg, h angolul is fognak interjúztatni, max pár mondat erejéig kérdeznek 1-2 dolgot. Majd kiderül…
Nah! Majd hétvége felé jelentkezem.
Csók!
Rion
Permalink
Meló, lehetőség, Szuzi, futás
Idézet mára:
“Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.”
Április 2. Hétfő:
Offos voltam, s késő délután kaptam egy telefonhívást meló helyről… …A managerem hívott, h bent volt az egyik HR-esünk s mondta, h a Zaránál a női osztályon üresedés van koordinátori pozícióban, s mivel Szuzi a cseh nagyfőnököm továbbra is jó véleménnyel van rólam, így szeretnék, ha beküldeném nekik az irodára önéletrajzom és motivációs levelem, angolul, magyarul. + Azt is mondta a managerem, h kedden jön a Szuzi, s ügyes legyek, s a legjobb formám hozzam, mert tuti, h kikérik majd Szuzi véleményét.
Am a belső rendszerünkben még nem hirdették meg a pozíciót, amit
furcsáll az üzletvezetőm, de érezhetően nem örül ennek. Ő csak másnap tudta meg, s már hétvége van de a mai napig hallom vissza, h miket mond. H ez most biztos, meg mi ez?! Bassza a csőrét, h nem kérték ki rólam a véleményét, s nem rajta keresztül megy az ügy, hanem őt megkerülve, kihagyva… 
Ma mikor végeztem a melóba, s megmutattam neki a táskám, akkor megkérdezte, h érdekel ez téged? Annyit mondtam neki csak, h igen, de megbeszéltük, h holnap felhívom a HR-est s utána kérdezek ennek én is “személyesen” s úgy is bekell majd számolnom az üzletvezetőnek, mert mindig tudni akar mindenről, s akkor megmondom majd neki, h mivel már amúgy is régóta szeretnék teljes állásban dolgozni és érdekel a koordinálás, átépítés, stylingolás így persze, h érdekel az állás.
Am első 2 este nagyon nehezen aludtam, mikor megtudtam ezt. Örültem is meg nem is. Jó esélyem van, ahogy a managereim mondták, s jó eső érzés, h eszükbe jutottam, s számolnak velem “odafent”. Jó lenne, ha teljes állásban dolgoznék végre, s azt csinálhatnám ami közel áll hozzám, amivel gyorsan telik az idő, s + magasabb beosztásban is lennék.
Viszont…. …. női osztály!…. Annyira nem áll hozzám közel, s a munkáim 60-70-át azért Én a férfin végeztem. A managerek azt mondták, h ez nem nagy durr, gyorsan meglehet tanulni, s szokni azt is. Nagy, jelentős különbség meg nincs köztük.
+ További kis para, ha a ZARA az anyacég. Azért ott kötöttebb, szigorúbb szabályok vannak, mit nálunk a kis márkáknál….
A meleg managerem le is baszott, h az a baj velem, h nem tudok örülni semminek… :/ Persze védekeztem, h hogyne örülnék, csak azért parám is van. Sokat még nem koordináltam. A másik managerem javasolta, h menjek át a Zarába s nézzek szét…
Április 3. Kedd:
Jött Szuzi. Elrohant vele a nap. Nagyon jól éreztem magam. Most nem volt semmi baki, mint múltkor, s minden rendben volt. Üzletünknek 2 részes kirakata van. A nagyobbat megcsináltuk ketten, a másikat meg Én egyedül. Ő csak megmondta, h mely ruhák legyenek rajta s kész. Máskor részletesen elmond mindent, most semmit! 
Ami most visszagondolván kicsit meglepő nekem, h nem izgultam, csak a végén, h mit szól az eredményhez. Sok újat tanultam. Árat írni, manökent rögzíteni és vasalni,s rögzültek a “step by step” dolgok is. A munkámmal lényegében megvolt elégedve. Annyit mondott, h “everything perfect”, csak a vasalást kell még tanulnom!
Aminek nagyon örült a fejem, mikor megkérdeztem, h tetszik neki az üzletben lévő manökenek öltöztetése? Megkérdezte, h melyeket csináltam Én? Amiket mutattam, azokkal megvolt elégedve, s pont a többi nem tetszett neki. (Aznap nem dolgoztam, mikro azokat kellet volna átöltöztetni.)
Am ami tetszik Szuziban, h mindig megköszöni a munkátmat…
Este voltunk futni Norbival. 25-30 perc alatt körbeszaladtunk kényelmesen. Jó, friss, eső illatú levegő volt. Mikor átértünk a Margit sziget budai felére, akkor meg a virágzó fák illatát lehetett végig érezni. Világított a hold, lehetett látni a szépen kivilágított budai várat, Mátyás templomot, majd a Margit hidat, s a parlamentet. Hazaértünk, tusoltunk, s aludtunk is már 11 előtt olyan fáradtak voltunk.
Nah! lenne még mesélni valóm, mert sok mindent felírogattam az elmúlt napokban, de ára elég legyen ennyi!
Csók!
Rion 
Permalink
Otthon, Norbi, csajok, meló
Idézet mára:
“A tökéletes semmi is túl sok lenne, ahhoz képest, ami most a birtokunkban van. (…) Kötődünk, valami senki számára nem látható szálakon. Ránt valami misztikus erő hozzád, és irányíthatatlan vagyok, meg végtelenül kiszolgáltatott.” :)
Március 25. Vasárnap:
A kellemes tavaszias időben hazaugrottam néhány órára. Jó volt otthon lenni. Kitettük a kerti hintaágyat. bementem az öregekhez, anyummal beszélgettem, meg elüldögéltem, s olvasgattam a hintaágyban, úgy mint régen csináltam minden nap, mikor otthon voltam. Az nekem olyan terület, ahol kellemesen lehet relaxálni, töltődni. Mint pesten az akvárium – Erzsébet tér. :)
Estére visszajöttem, s kimentem a Deákra Norbi elé. Az Akvárium előtt megálltam a zebránál, mert piros volt az átkelő lámpa, s közben odajött hozzám 2 25-35 év körüli csaj.
Buli helyek után kérdezősködtek, amivel meg is fogtak együtt, mert hitelen nem is tudtam nekik hetero helyet mondani. Végül kinyögtem az Instantot, ami szinte itt van mellettünk, de mondom vasárnap minden zárva van. Beszélgettünk még egyéb hülyeségekről, s elkérte a nevem, h bejelöl fb-n, s megkérdezték h merre tartok, s mondom, megyek a barátom elé. “ÓÓÓÓ Akkor este szex lesz! De jó
neked!” Kicsit meglepődtem, de jót nevettem lányos zavaromban. Norbi is csak nevetett, mikor meséltem neki. Belgiumból jöttek haza a csajok, s mondták, h ez szinte természetes nekik, s nincs bene semmi durr, mint itthon…
Am utólag rájöttem, h fölöslegesen adtam meg neki nevem, nem tud bejelölni, ha nincs 1 közös ismink…
Am Norbi mondta este, h mikor otthon alszik, akkor forog össze-vissza, nehezebben alszik el. Gondoltam magamban, h; “ Egen. Azt észrevettem, h nálam meg úgy alszol akár a bunda! –.-‘” “
+ Olyan lassan eszik, h az valami elképesztő! Még Én megeszek egy tányér kaját, addig Ő kb.: a negyedénél, jobbik esetben a felénél tart.
Olyan lassan majszol, s annyit rág, mint egy kisegér! Egy darabig
próbáltam arra figyelni, h egyszerre fejezzük be az étkezést, mert Ő mindig előbb leül az asztalhoz enni, mint Én, s hiába van ott előtte a meleg főt étel, addig nem kezd el enni, még le nem ülök hozzá Én is. Szo próbáltam lassan enni, de nem menet, mert Én csak akkor ezek, ha éhes vagyok, s a éhes vagyok eszek, s az Én tempóm alatt 5 perc alatt bekajálok, míg Norbinál ez majd 25-30 perces procedúra! Tittára, mintha étteremben enne állandóan, úri nyugalommal és lasússággal
Március 28. Szerda:
Unalmas, pangásos hétköznapnak ígérkezett a nap, de szerencsére csak 1-2 órát kellett szenvednem. Egész nap kasszázta – már, amikor kellett – de a napom javarészt koordinálással telt, hála a meleg manageremnek. Mióta Ő nálunk van, annyit fejlődtem, tanultam, h nocsak. A kasszázásban is mennek már azok a vissza áruk, mikkel eddig szenvedtem. Így hamarosan már kasszát is fogok zárni, aztán majd idővel mehetek a HR irodába egy csoportos traingre, de az még odébb
van.
Szo először koordináltam. Am előbb átöltöztettem megint vagy 2 bábut,m amik nagyon tetszetősek lettek – hetente kétszer kapunk árukat, s így szerencsére gyakran kell bábukat öltöztetnem – s mivel panaszkodtam a manageremnek, h unatkozom, így előkészülvén a holnapi áruszállításra, s az új kollekciók ki koordinálására, helyezésére, kezembe nyomta a papírt, h akkor tessék, építsd át azt a 2 falat, s Ő elment szünetre. Lelkesen bele is kezdtem, de a közepén úgy belezavarodtam, h egyszer dühömben majdnem elsírtam magam, mert a sok ruha összekavart, de összeszedtem a gondolataim, Szuzira gondoltam, h “step by step” és megcsináltam. Mikor visszajött a meleg managerem a falak szerkezete jók voltak, csak a ruhákat rakosgattuk át. Izgis, érdekes nap volt, s gyorsan el is repült az idő.
Am mostanában kiszúrom, h amiket feladok a bábukra, azokat szépen veszik is a vásárlók, s tök jó sikerélményem van olyankor.
Nah! Mára ennyi!
Csók!
Rion
Permalink
Kérdőív Help pls!
Egyik kedves ismerősöm szakdolgozatot ír, s egy nagyon rövid kis kérdőív, kitöltésében kéri segítségeteket.
Az adózásról szól a kérdőív, vagyis arról, hogy mennyi adót éreznek igazságosnak az emberek - szerintem érdekes téma.
Ha szánnátok rá pár percet, esetleg megosztanátok, azt megköszönnénk! :)
https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dEVsMVRDR21XUnIzRDVCaURaZHdfclE6MQ#gid=0
Permalink
Az előző részek tartalmából…
Idézet mára:
“Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret.”
Victor Hugo
Március 18. Vasárnap:
Norbival, kifeküdtünk az Erzsébet térre napozni. Nagyon jó idő volt. Majd utána elsétáltunk a Vörösmarty térre, ahol felírtuk magunk a húsvéti tojás tetejére, ami a H&M-el szemben van. 
A héten többször is kifeküdtünk. Hol az Erzsire, hol a Gödörhöz – Akváriumhoz. Nagyon szeretem azt a környéket. Belváros központja. Valamikor az Ír Szent Patrik ünnepbe is belebotlottunk. Tök jó ír nemzeti folk muzsika szólt. Pezsgett is a vérem rendesen.
Melóban valamelyik nap leesett az állam, mikor az egyik felnőtt vásárló megkérdezte, h: Melyik a kisebb? Az L v az M? 
-.-’” …
Nem akarom minősíteni, de Én ezt már nagyon kisgyerek koromba tudtam akarva, akaratlanul…
A másik nonszensz dolog, ha valaki nem tudja a méretét! Számomra ez olyan hihetetlen, mintha nem tudná, h mikor született, v h mi a neve!
Március 21. Szerda:
Papámnak volt egy kisebb gyors rutinműtéte. A homlokából kivágtak egy kis bőr darabot, ami kifakadt neki. Am jól van, nincs semmi baja. Remélem nem a leltek is ezt fogják majd mutatni.
Más!
Norbi olyanokat tud aludni mellettem, h dél körül is alig tud magához térni… Azt úgy szeretem, mikor a fejét kis kutyus módjára belém túrja, s körém gömbölyödik.
Március 23 Péntek.:
Megvolt az első komolyabb közös munkánk Szuzival.
Nagyon jó volt. Élveztem a munkát. Repült az idő! Amikor megérkezett, magához hívatott a managerünkkel, majd elém tette a kinézendő kirakati képeket, s elkezdte hadarni gyorsban a tört szláv-angoljával, h szedjem össze ezeket a ruhákat.
“Tartozna persze hozzá cikk számok is, amik segítik a keresést, de Te ezt gondolom úgy is tudod, h melyek ezek!”
( Mondom Ühüm! PERSZEEEE! Ismerem mind a több száz-ezer terméket…. A kép annyira jó minőségű nem volt, de összekapartam őket, ami meg nem volt, hoztam hasonlót! 
)
Aztán elmagyarázott töviről hegyire mindent, “step b
y step.”
Követtem el kisebb bakikat, de mondta, h legközelebb majd ügyesebb leszek, s könnyebb lesz.
Mielőtt elment, megkérdezett engem s az üzletvezetőt valamiről. Ildi azt mondta, h elmondta, Én meg ellent mertem mondani, h ez nem igaz, nem mondta el, nem tudtam arról, h azt úgy kell csinálni. Az üzletvez. szemei lángokat szórtak. Megtudott volna ölni! Hívta a managert, h ügye elmondta anno mindenkinek, h h kell csinálni?! Az is azt mondta, h nem emlékszik rá, nem tudja. Szuzi elment, mi meg egy igen komoly vitába kezdtünk az üzletvezetővel. Mi az, h lejáratom Szuzi előtt?! Azt látják fentről, h semmi tekintélye nincs! Máskor az ilyet intézzük el négyszemközt! Én meg a szemébe mondtam, h ne is haragudj, de ha tudom, h Én erről nem tudtam, nem mondtad nekem, akkor nem fogok hülyét csinálni magamból Szuzi előtt, hisz a manökenekre úgy figyelek, mint a hímes tojásokra… Mondta, h reméli nem akarom, h megint olyan szigorú legyen, mint 1-2 hónapja… S h akkor is azért volt, h tekintélye legyen… …Később jutott az eszembe, h a fősulin tanultak “Vállalatok és intézmények belső felépítése” című órán, h a tekintély elvű vezetési stílus egy igen rossz irány… :/ Én valahogy mindig kifogom az ilyeneket…. :/ –.-‘”
A többiek mondták, h bátor voltam, h ellent mertem állni/mondani Voldemortnak. Szinte biztos vagyok benne, h bosszút fog állni ezért, annak ellenére is, h az eset óta, viszonylag vissza vett az agyarával, s egészen elviselhető…
Am Szuzival munka közben jól elbeszélgettük, s csak egyszer fordult elő, h azt kellett mondanom neki, h; “Sorry, but I don’t understand your last sentence!”
A nyelvtani szabályokat egyikünk se tartsa be, nem alkalmazzuk, de mégis tök jól megértsük egymást. Mikor csak félig értettem a hadarását, akkor észrevette rajtam, h nem teljesen tiszta nálam a dolog, s elmondta step by step, s már csináltam is. :D
Utólag visszaemlékezvén este kaptam észbe, mikor meséltem a napomat Norbinak, h a beszélgetések közepette mondhatni, h egy laza interjú is volt, mert kérdezgette, h mióta dolgozom itt, h tetszik, mi érdekel, jövőbeli tervek, hol dolgoztam előtte stb. Mikor mondtam, h H&M-nél toltam előtte volt egy igen őszinte szívből jövő reakciója; “PFFFF ! WAAAH”
Aznap este mikor mentem Norbi elé a Deákra a kellemes langyos tavaszi 
estében tök pozitív színben láttam a világot. Most nem morogtam az Andrássyn hömpölygő tömeg miatt, h szlalomoznom kell, mosolyogtam az emberekre, s sokan vissza is mosolyogtak. Tök olyan “filmes feelingem” volt… Egyszerűen boldog voltam. Ritkán van ilyen “feelingem”“, de péntek este az volt. Hallgattam Bob Sinclar-től a Far L’amore című egyik favorite számomat. Norbi mindig ezt kéri nekünk az Alterben a Dj-től, ha lent vagyunk. Imádom!
Március 24. Szombat:
A héten szinte minden nap voltam kasszában. Ma előfordult egy olyan eset, amit annyira nem szeretek. Kasszában többször is összeakadt a szemem az egyik lánnyal. Mindig szoktuk figyelni a vásárlókat ugye, s sokszor előfordul, h összeakad az emberekkel a szemünk. Nah. Ezzel a tini picshával többször is megtörtént, s már majdnem vokiztam a többieknek, h figyeljék a csajt, mert valami érezhetően nem smakkol vele. De aztán odajött hozzám fizetni a barátnőivel, (kis csipet-csapat –.-‘”) s a kis csajnál érezhető és látható volt, h zavarban van, a többiek sutyorogtak halkan körülötte, meg vihoráztak, az meg osztotta őket, h hagyják már abba. Mikor elmentek hangosan nevettek, s szekálták a csajt, s hangosan kiabálták, h bejön a Cuki fiú miiii? … –.-‘” Titta Óvoda…
Nah! Mára ennyi! Sok lettem!
Csók!
Rion
